Zenés mobilt a lehető legszélesebb rétegnek! A Nokia körülbelül ezzel a felkiáltással fogott bele az 5130-as típusjelzésű készülék fejlesztésébe.
Ami a Sony Ericssonnál a Walkman, az a Nokiánál az XpressMusic, és ahogy a japán-svéd gyártó is gyakorlatilag az egész mobiltelefon termékskálát lefedi zenetelefonokkal, úgy a finnek is mindent megtesznek annak érdekében, hogy low-end és high-end fronton is képviseltesse magát az XpressMusic vonulat. Ezúttal egy belépőszintű, ám korántsem lebecsülendő tudású Nokia zenemobilt fogunk vallatóra. Emlékezetes, hogy a Nokia 2007 nyarának végén lebbentette fel a fátylat az 5310 XpressMusic-ról, mely aztán villámgyorsan óriási karriert futott be. Hogy ez a siker minek tudható be? Elsősorban a telefon remek ár/érték mutatójának, divatos megjelenésének és jól eltalált szolgáltatási körének. Aztán eltelt jó néhány hónap, és 2008 végén megérkezett a vadonatúj 5130 XpressMusic, mely arra hivatott, hogy minden korábbinál lejjebb nyomja az XpressMusic készülékek árát, és ezáltal soha nem látott széles rétegek számára tegye elérhetővé azt. Az 5130 tulajdonképpen nem más, mint egy némileg meghízott és ezzel párhuzamosan olcsóbbá vált 5310-es. Most pedig menjünk bele a részletekbe!
Design Az 5310-es egyik ütőkártyája a mindössze 9,9 milliméteres vastagság volt. No, e tekintetben a kistesó abszolút nem képes versenyezni vele, bár a 14,8 milliméteres vastagság sem éppen nevezhető kényelmetlenül soknak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az 5130-as nem ultra-vékony besorolású készülék, hanem egy viszonylag konzervatív megjelenésű, candybar telefon. ˝Made in Romania˝ felségjelzésű tesztkészülékünk minősége teljesen rendben van, még akkor is, ha ebben a szektorban nem várhatunk el puha tapintású műanyagokat, vagy ne adj’ isten fém alkatrészeket. A hátlap már-már szappanszerűen lekerekített felületet kapott, és érdekessége, hogy nem csak színezetében fedezhetők fel apró négyzetek, hanem alsó szekciójában miniatűr lyukakra is lelhetünk. Ezek a kis lyukak egyfajta egyedi, nonfiguratív formát alkotnak, és egyben arra szolgálnak, hogy átengedjék magukon a hátlap mögött elhelyezett kiegészítő hangszóró hangját.
Zenebona Az elő és hátlap komoran sötét színtónusait megfelelően ellensúlyozza az oldalélen körbefutó színes díszcsík, mely a tesztkészülékünk esetében vörös színű, de itt jegyzendő meg, hogy a telefonnak létezik egy kék verziója is. Ezt tetézendő, az előlapon körbefut egy másik, ezúttal ezüst-szürkés csillogású sáv is, mely a kijelző környékén apró pöttyöket vonultat fel. Az LCD-től balra található szekcióról alaphelyzetben nem is sejtjük, hogy miket rejt maga alatt. A rejtett értékek megismeréséhez nem kell mást tennünk, mint elindítanunk a zenelejátszó alkalmazást, ekkor ugyanis a kijelzőtől balra felvillan három pici LED, melyek az oldalélen található dedikált zenegombokhoz tartoznak, és akár arra is képesek, hogy az éppen hallgatott zene ütemére villogjanak. Ez persze elég olcsó trükk, de a fiatal célközönségnek minden bizonnyal tetszeni fog. A Nokia Music Store kompatibilis készülék zenelejátszója abszolút nincs túlbonyolítva, könnyen kezelhető, emellett pedig esztétikusan is néz ki. Kedvenc zenéinkből pillanatok alatt összeállíthatunk egy lejátszási listát, ezenkívül pedig véletlenszerű és ismétlő (egy szám, minden szám) lejátszási módozatot is kapunk. A sztereó térhatás sem szokatlan funkció, az ötsávos grafikus hangszínszabályzó pedig öt gyári beállítást (normál, pop, rock, jazz, klasszikus) és két egyéni beállítási lehetőséget vonultat fel. A zenelejátszó öt gyári grafikus témával színesíthető, csakúgy, mint a sztereó FM rádió felhasználói felülete. A rádió a mai elvárásoknak megfelelően kihangosítható, működik a háttérben és persze a különböző RDS információkat is meg tudja jeleníteni.
